Kérdés
Tényleg Jézus az egyetlen mennybe vezető Út?
Válasz
„Alapvetően azért jó ember vagyok, tehát nyilván a mennybe fogok jutni.” „Persze életem során tettem néhány rossz dolgot, de sokkal több jót cselekedtem, így tehát a mennybe fogok menni.” „Isten nem fog pokolra küldeni csak mert nem a Biblia szerint élek. Már új idők szelei fújnak!” „Csak az igazán rossz emberek, mint a gyermekmolesztálók, vagy a gyilkosok mennek a pokolba”.
Mi, emberek gyakran így próbáljuk racionalizálni a tetteinket, így magyarázzuk a bizonyítványunkat. A gond csupán az, hogy az előbbi mondatok mindegyike hamis állítás, nem több, mint hazug (ön)áltatás. Ezeket a gondolatokat személyesen maga Sátán, vagyis e világ istene (2Korinthus 4:4) ülteti a fejünkbe. Ő, és vele együtt mindenki, aki az ő utait követi, az igazság-, és ezzel Isten ellensége (1Péter 5:8). Mivel Sátán egy hazug megtévesztő, gyakran jónak állítja be magát (2Korinthus 11:14) – mindazok gondolatvilágát, akik (még) nem tartoznak Istenhez ő uralja. Ezen hitetlen embertársaink azért nem képesek a megváltó örömhírt megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, vagyis Sátán, elsötétítette a gondolkodásukat (2 Korintus 4:4b). Az ő célja mindmáig az, hogy az ember ne ismerhesse fel az örömhír szellemi fényét, amely azon igaz Krisztus dicsőségét hirdeti, Aki minden tekintetben Isten képmása, mindenben Isten.
Ha azt hisszük, hogy Isten csak úgy elnézi a “kis” bűneinket, máris hazugság áldozatai lettünk, mint ahogy abban az esetben is, ha bevesszük azt, hogy a pokol az „igazán gonosz emberek” számára van fenntartva. Az igazság ezzel szemben az, hogy minden bűn – legyen az még olyan „kis ártatlan hazugság” – elválaszt minket a teljességgel szent Istentől. Minden egyes ember bűnös, és senki sem elég jó ahhoz, hogy önnön erejéből vagy vélt érdemei alapján a mennybe jusson (Róma 3:23). Ugyanakkor úgy sem lehet bebocsátást kapni a mennybe, hogy a jó tetteink túlsúlyban vannak a rosszakkal szemben – ha ebben, vagyis magunkban bízunk, akkor kétségkívül csődöt fogunk mondani, ugyanis rossz tetteink messze számosabbak, mint a jók. Ez még a legjóságosabb ember esetében is vastagon igaz. Isten egyedül az Ő kegyelméből enged be minket közvetlen jelenlétébe: „Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján-különben a kegyelem nem lenne kegyelem” (Róma 11:6, MBT). Semmit sem tehetünk azért, hogy megszolgáljuk vagy kiérdemeljük a mennyországba való bebocsáttatásunkat (Tituszhoz 3:5).
„A szűk kapun menjetek be! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan járnak rajta” (Máté 7:13, EFO). Még ha mindenki más bűnben is él egy olyan kultúrában, melyben Isten kegyelmére hivatkozni, Őbenne bízni nem éppen népszerű dolog, Isten akkor sem nézi azt csak úgy el. „Régebben szellemileg halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek, akárcsak a többi ember-a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek” (Efézus 2:1-2).
Az Isten által megteremtett világ kezdetben tökéletes volt, és a jóság uralta azt. Ádámot és Évát megteremtve szabad akaratot adott nekik, hogy maguk dönthessék el, követik-e az Urat, és engedelmeskednek-e neki. Ekkor lépett be Sátán a képbe, aki Isten ellen való engedetlenségre kísértette őket, ők pedig bűnbe estek. Ez választotta el őket (velük egyetemben pedig minden egyes utódukat, így minket is) attól, hogy közvetlen kapcsolatra léphessenek Istennel. Isten tökéletes, szent, így meg-, majd el kell ítélje a bűnt. Nem lehetséges, hogy bűnös emberként önerőnkből, saját késztetésünkből béküljünk meg Istennel. Isten azonban megkönyörülve rajtunk maga készített egy, azaz egy Utat számunkra, hogy a mennybe visszatérve megint teljes egységben élhessünk Vele. „Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon” (János 3:16, EFO). „A bűn szolgálatáért járó bér a halál, Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet- Urunkban, Krisztus Jézusban” (Róma 6:23, EFO). Jézus azért született meg emberként erre a világra, hogy önként tegye le életét a bűneinkért, hogy nekünk már ne kelljen azokért meghalnunk. Halála után három nappal azonban fel is támadt a sírból (Róma 4:25) ezzel bizonyítva, diadalmaskodott a halál felett. Ő hidalta át az Isten és az ember között tátongó szakadékot, hogy nekünk személyes kapcsolatunk lehessen Istennel, hit által.
„Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél” (János 17:3, EFO). A legtöbb ember így vagy úgy, de azért mégis hisz Istenben, még ha az Istenről kialakított képük legtöbbször teljesen torz is. A Szentírás azt mondja, hogy démonok, és a démonok fejedelme, vagyis maga a Sátán is hisz Istenben (lásd Jakab 2:19b). Ahhoz azonban, hogy lelki üdvösségben részesülhessünk, személyesen Istenhez is kell fordulnunk, az Úr Jézus érdeme által élő kapcsolatra kell törekednünk Vele, ehhez pedig hátat kell fordítsunk a bűneinknek, és követnünk kell Őt. Rá kell bízzuk Jézusra mindazt, amink van (a szellemi és az anyagi természetű dolgainkat egyaránt), minden egyes tettünk vezérletét Neki kell átengedjük. Isten mindenkit befogad, aki hisz Jézus Krisztusban, függetlenül attól, hogy az adott illető zsidó, vagy nem zsidó származású (Róma 3:22). A Biblia félreérthetetlenül azt tanítja, hogy nem létezik az üdvösségbe vezető egyéb út azon az Úton kívül, ami maga Jézus Krisztus. János evangéliuma 14:6-os igeversének tanúsága szerint Jézus egy ízben így szólt: „...Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni” (EFO).
Jézus az üdvösség egyetlen útja, hiszen Ő az egyetlen, Aki életével minden bűnünk jogos büntetését képes (volt) megfizetni (Róma 6:23). Semelyik más vallás nem tanít így a bűn mélységéről, annak örök következményeiről, és egyik vallás sem veszi azt ilyen komolyan. Nincs más olyan vallás, ami a bűnök egyszeri, örök kompenzációját ajánlja fel a híveknek – ez persze nem is csoda, hiszen erről egyedül az Úr Jézus képes gondoskodni. De nincs más „vallásalapító” sem, Aki maga az emberré lett Teremtő Isten (János 1:1,14) – az ember örök adóssága kifizetésének Isten megtestesülése az egyetlen módja. Jézus Krisztus, vagyis maga Isten kellett ahhoz, hogy végleg rendezni lehessen a tartozásunk – erre egyedül Ő volt képes. Ahhoz pedig, hogy az Örökkévaló Isten halála által vállalja át a nekünk jogosan járó halálbüntetés terhét, emberként kellett megszületnie, hiszen másképp nem halhatott volna meg. Lelkünk üdvössége egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által érhető el: „Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak!” (Apostolok Cselekedetei 4:12, EFO).
Döntést hoztál Krisztus mellett annak alapján, amit itt olvastál? Ha igen, kérlek kattints a lejjebb lévő “Ma elfogadtam Krisztust” gombra.
https://www.gotquestions.org/Jesus-only-way.html English
Tényleg Jézus az egyetlen mennybe vezető Út?
